Gyorsan dolgozni lassan kell ...

Második Zsák Tibor bemutatkozó oldala

 (HA8ZST)

 

Bemutatkozásomat szándékosan nem kezdem azzal, hogy már az óvodában is...

 

Hatvan éves koromban feleségemmel együtt Budapestről egy közeli kisvárosba költöztünk, családi házba. Ez a kisváros közelebb áll egy faluhoz, de jól lakható, kedves kisváros, kedves emberekkel. Nem bántuk meg a költözést. Most 71 éves vagyok (2023). Eddig is nagyon szép életem volt, de itt egy második, szintén szép családi életet kezdtünk élni feleségemmel. (A tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy a Te hibád, ha a "B" oldal második felét katasztrófaként éled meg!)

 

Budapest olyan, amilyen. A zsúfoltság és a rohanó élettempó teszi az embereket türelmetlenné, néha mogorvává. Lássuk be, egy zsúfolt villamoson nincs idő különösebb, cirádákkal teli udvariaskodásra. Mire a mondat feléhez érnék, lelöknek a villamosról. Nem azért, mert Budapesten rossz emberek élnek. Csak éppen mindenki be szeretne jutni időben a munkahelyére. (Ez csak egy példa volt a rengeteg hasonló közül.)

 

Családunk tehát együtt él, egy azonos településen. Ennek számtalan előnyét élvezzük. Ha Pesten maradunk, akkor egyrészt folyton utazgatnunk kellett volna a családi együttlétek érdekében, másrészt a TV előtti tespedésen kívül nem sok dolog jutott volna számunkra. (Depresszió, elhízás, korai halál.)

 

Miért második Zsák Tibor a "főcím"? Megboldogult apám volt első Zsák Tibor, egészen pontosan Zsák M. Tibor. Én volnék második Zsák Tibor, és fiam, harmadik Zsák Tibor. Úgy érzem, hogy ezzel a "második" kitétellel egyszerre emlékezem meg apámról és fiamról egy időben. Saját fiamon kívül van egy "nevelt" fiam, az Ő szavaival élve "lízingelt". (Ez is egy kedves, szép történet, de itt terjengős és "unalmas" volna!)

 

Feleségemmel nem sok hobbink van, de azok "kiadósak". Családi szinten nagyon sokat utazunk. Nem annyit, mint szeretnénk. Néhány napos belföldi utaktól kezdve a többnapos külföldi közösségi és egyéni utakig, mindenben részt veszünk, amiben csak tudunk.

 

Kiskert tekintetében eleinte megkíséreltünk zöldségféléket termelni, csak saját részre. Nem nagyon voltunk sikeresek. Homokos a talaj, és valóban rengeteg időt és fáradtságot igényelt. (Igen, öregszünk is!) Ja, és pénzt is, amennyiből simán meg tudtuk volna venni azt a mennyiséget a piacon. Így a telek jelentős részét meghagytuk füvesnek, csak fűnyírást igényel. Feleségem virágokat nevel, sokkal nagyobb sikerrel, mint a "zöldségtermesztésünk". Van néhány gyümölcsfánk, és néhány tő szőlőnk. Örömet okoz amikor ezek bővebben teremnek. (Nem minden évben!) Kutyát, macskát, tyúkot, stb., nem tartunk.

 

Személyes hobbim az amatőr rádiózás. Erről nem sokat írok, ugyanis az a tapasztalatom, hogy ez a téma nagyon kevés embert érint meg. Ennek sok oka van, de leginkább ismerethiány. Az idősebbekben még az a mozi élmény él, hogy Párizsban az ellenálló kis bőröndnyi morze adó-vevővel rohangászik a német elhárítás elől, miközben Londonban aggódó arccal várják a morze jeleket. A fiatalok pedig megelégszenek a telefonnal, hisznek benne, hogy az "mindenre is" jó. A rádiózás számtalan ága közül a digitális rádiózás felé vonzódom. Ez eredhet abból is, hogy aktív koromban számítástechnikai programozó voltam, számítógépekkel foglalkoztam. Ez rég volt. Mára annyit fejlődött a számítástechnika, hogy feleslegesnek, értelmetlennek, mi több lehetetlennek tartom a monomániás felzárkózást.

 

Hetven körül az ember mentalitása is megváltozik, így az enyém is. Aktív koromban voltak hosszabb távú, főleg munkahelyi "taktikai" megfontolásaim. Most már nincsenek. Minek? Nem kívánok folyton vitatkozni, politizálni, győzködni. Élem egy lusta, vén kandúr nyugalmas mindennapjait. Lehetek akár egy "Szenior Kandúr" is, aki vénségére már csak csendesen szemlélődik!

 

Mostanában sajnos a "vita" fogalma is jelentősen megváltozott. A vita a gondolatok katalizátora? (Nem!) Érted vitatkozom, nem ellened, mert szeretlek? (Nem!) A vita egy verbális boksz mecss! Pontozás nincs, csak kiütés! Ennek egyik, számomra érthetetlen formája, amikor a két "vitatkozó" fél folyamatosan mondja a magáét, monoton módon, hosszan. Ez nem hasonlít semmiféle vitához, képletesen szólva mindkét fél monomániásan üvölt bele egy zacskóba, mit sem törődve a másik, szintén üvöltő féllel.

 

Ezeket a helyzeteket "elengedem"! Nem érdekel, kinek van igaza!

Egyszerűen leszarom. Gondolom, az "Igazság" is leszarja, ha valaki "nem hiszi" el. Attól még igazság marad!